AZ UKRÁN KULTÚRA NAPJA

 

 

 

A ma­gyaror­szági uk­rá­nok év­ről-évre Leszja Ukrajinka szüle­tés­napjá­val egy­bekö­tődve rende­zik meg az Uk­rán Kultúra Napját, tisz­te­let­adás­ként nem­ze­tünk szellemi örök­sége előtt. Paul Valéry francia költő, aki ugya­núgy, mint Ukrajinka, 1871-ben szü­letett, a követke­zőket írta: "Az em­ber azt hagyja maga után öröksé­gül, ami ne­vé­hez fű­ződik, ami ne­vét a lelke­sültség, a gyű­lölet, vagy a közöny szimbó­lumává teszi."

 

Önkén­te­lenül e szavak ötle­nek fel ben­nünk, ami­kor vé­gig­nézzük amint a há­lás utó­dok meg­ko­szo­rúz­zák a "Dnyesz­teri sellő" emlék­tábláját a bu­dai várban, a haj­dani Ki­rá­lyi Nyomda fa­lán, ahol ki­nyom­tat­ták az első ukrán irodalmi an­toló­giát, hall­gatjuk Leszja verseit és ta­pasz­taljuk, hogy mindez milyen vissz­hangot kelt azok­ban, akik ér­tékelik az ukrán kultúrát.

 

Április 24-én, népes kö­zön­ség előtt nyílt meg a budai Magyar Kul­túra Ala­pít­vány székhá­zában az Ivan Honcsar Mú­zeum népmű­vészeti kiál­lí­tása, és zaj­lott le a Leszja Ukrajinka 130 éves ju­bile­uma tisz­tele­tére ren­dezett zenés-iro­dalmi est.

 

Az Ukrán Kultúra Napja ke­reté­ben tartal­mas ki­állítá­son mu­tatkozott be az uk­rán nép­mű­vészet. A kiállítás anyagát a ki­jevi Ivan Honcsar Mú­zeum és Nép­mű­vé­szeti Köz­pont mű­vé­szet­törté­né­szei és nép­rajz­kutatói állítot­ták ös­sze. A tárlat szerve­zői és ren­dező kö­zött ta­láljuk a mú­zeum igaz­gató­ját, Ivan Honcsar fiát, Petro Honcsart, a te­het­sé­ges uk­rán éne­kes­nőt, Nina Matvijenkót, aki a mú­zeum eszmei és szel­lemi ih­le­tője, Tetjana Marcsenko-Posivajlo igaz­gató-he­lyettest és Ihor Posivajlót, va­lamint Ligyija Orel nép­rajzku­ta­tót, az uk­rán nép­hagyo­mányok fárad­hatatlan gyűjtőjét és nép­sze­rűsí­tőjét.

A tá­gas kiál­lító-terem igazi uk­rán mú­zeummá vált, ahol az ország külön­böző vi­dékei­ről és Bu­da­pestről ér­ke­zett ma­gyar és ukrán lá­to­gatók valódi mú­ze­umi tár­gyak­kal talál­kozhat­tak - az uk­rán kultu­rális örökség azon tár­gyai­val, amelye­ket Ivan Honcsar és csa­ládja, valamint kö­ve­tőik gyűj­töt­tek: régi ukrán népvi­se­letek­kel, hím­zett és szőttes tö­rül­közők­kel, iko­nokkal, naiv fest­mé­nyek­kel, agyag­ból és fából ké­szült tárgyak­kal.

       Az Uk­raj­ná­ból ér­ke­zett művé­szettör­té­né­szek ér­dekes előadá­so­kat tar­tot­tak a múzeum hét­köz­napjai­ról, történe­té­ről, a mű­vé­szek és a népi kéz­mű­vesek si­kerei­ről és gond­jairól, az uk­rán kultúra jelenéről. El­is­me­résre méltó, hogy a mú­ze­umi kollek­tíva fel­vilá­go­sító munká­já­nak kö­szön­he­tően egyre na­gyobb te­rüle­tet ölel fel a nép­rajz-kutatás, a mű­vé­szettör­té­neti tevé­kenység és a gyerme­kek kö­ré­ben vég­zett ne­velő­munka, s egyre több népmű­vész ke­rül a köz­pont von­zás­kö­rébe.

       Meg­ta­pasztal­hat­tuk, hogyan válha­tott a nemzeti újjá­szü­letés el­kö­te­le­zett hí­vé­nek magán­gyűjte­mé­nye az 50-es évek vé­gétől 1993-ig egy nagy állami múze­ummá. Az Ivan Honcsar Állami Mú­zeum gyűjte­ményé­ben je­len­leg 15 ezer­nél több, XVI-XX. szá­zadi kiállítási tárgy ta­lál­ható, többek közt 2500 da­rab textilfé­le­ség, közel 500 népi ikon, 750 da­rabból álló népi kerámia-gyűj­te­mény, külön­féle fá­ból ké­szült tár­gyak, egy érté­kes népi hang­szer-gyűj­te­mény(ko­bozok, bandu­rák, cim­balmok, furulyák, lant, ci­tera, teke­rőlant, tá­ro­gató, duda, stb.), amely­nek da­rabjai Ukrajna kü­lön­böző vi­dé­kei­ről szár­maz­nak, egyedi hímestojás-gyűjte­mény, üveg- és fém­tár­gyak, naiv festmé­nyek.

       Ugyan­csak gazdag gyűjte­mény fű­ződik szemé­lyesen Ivan Honcsar ne­vé­hez: 1000 da­rab fest­mény, 600 gra­fika, va­lamint az Uk­rajna és az ukrá­nok c. törté­neti-nép­rajzi al­bum 18 kö­tete, amely­ben a művész rend­szerbe fog­lalta a sok­rétű néprajzi anyagot, a fény­ké­pe­ket, portré­kat, szo­ká­so­kat, em­lékmű­ve­ket, uk­raj­nai lát­képeket.

                 Lelkün­ket meg­érin­tik Ivan Honcsar sza­vai: “Min­daz, amit itt, a múze­um­ban lát­nak, éb­res­sze fel Önök­ben a lángoló, oda­adó szerete­tet szü­lő­ha­zánk, a költői lel­kü­letű Uk­rajna iránt, s legyen ez a sze­retet a cso­dás jövő és felvirág­zás ha­talmas ih­le­tője”.

       A mű­vé­szet­törté­né­szek maguk­kal hoztak egy ér­de­kes, az ukrán népi kul­túra és népmű­vé­szet téma­kö­reit érintő könyv-gyűjte­ményt is. Ligyija Orel Az ukrán haza című könyvé­nek pél­dá­nyait őszinte öröm­mel vá­sá­rol­ták az itt élő uk­rá­nok.

       Igazi uk­rán ün­nep ré­szesei le­het­tünk. Be­nyo­má­sain­kat és a látványt sokáig meg­őriz­zük szí­vünkben.

 

Ezután követ­ke­zett a Leszja Ukrajinka ze­nés-iro­dalmi est. A dísz­ven­dé­gek kö­zött lát­hattuk Dr.Oreszt Klimpus rend­kí­vüli uk­rán nagykö­ve­tet, Kraszlán Troján, Ro­mán Orszá­gos Ön­kor­mány­zat el­nöke, Erdős Jó­zsef, Ru­szin Or­szá­gos Ön­kor­mányzat kép­vi­selő, Forró Emőke, Ma­gyar Határontuli Hi­vatal tit­kára, Szunai Miklós Ökocentrum igaz­gatója, Csáki Csaba, Közép-Kelet Eu­rópai Szö­vet­ség el­nöke, Páldi And­rás, Magyar Köz­tár­saság első Nagykö­vet Uk­rajnában  Beveze­tőként az est házi­as­szo­nya, Hartyányi Jaroszlava kö­szön­tötte a nagy termet zsúfolá­sig meg­töltő kö­zönsé­get, majd nagy­kö­ve­tünk szólt az egy­be­gyűltek­hez. Oreszt Klimpus úr hang­sú­lyozta, hogy az olyan nagy egyéni­ségek, mint Leszja Ukrajinka, való­já­ban so­ha­sem halnak meg, mert művészi és erköl­csi hit­vallá­suk időtle­nül utat mutat az em­be­riség­nek. Be­szédé­ben ki­emelte Egye­süle­tünk azon tö­rekvé­sét, hogy hoz­zá­já­rul Ukrajinka ed­dig ismeret­len egyip­tomi mozgás­kö­ré­nek fel­kutatá­sához. Vége­ze­tül a köl­tőnő uno­ka­húgá­nak és Ukrajinka men­tora, Mihajlo Drahomanov uno­ká­jának, Natalia Drahomanova - Bartainak sze­rény, ám oda­adó mun­kásságá­ról em­lé­ke­zett meg, aki a na­pok­ban töl­tötte be 80. élet­évét és akit Egyesü­letünk­ben az élő iro­dalmi re­lik­viát meg­il­lető tisztelet övez.

Kormá­nyos Olekszandra elő­adómű­vész ren­de­ző­ként is sike­re­sen mu­tat­ko­zott be a ju­bileumi Ukrajinka-es­ten. A for­gó­szín­pad­sze­rűen pergő, zenei öt­vözetű irodalmi mű­sor a nagybe­teg, tö­ré­keny költőnő hal­lat­lan lel­ki­ere­jét, köl­té­szetté szubli­mált élet­sze­rel­mét hang­súlyozta, szak­érte­lem­mel összeál­lított vers­fü­zér­ben. Kor­mányos Olekszandra uk­rán in­terp­re­tációja, a klas­szikus előadói ha­gyo­mányok szelle­mé­ben szó­lal­tatta meg Ukrajinka ver­seit, míg Garai Ró­bert a köz­vet­len tolmá­csolás meg­hitt hang­véte­lé­vel hó­dí­totta meg a kö­zön­séget.

A műsor ki­emel­kedő esemé­nye Ukrajinka Hamszin c. ver­sé­nek el­hang­zása volt - arab nyel­ven. A verset for­dí­tója, a Magya­rorszá­gon élő dr. El Sayed Hassan profes­szor ol­vasta fel, mintegy kép­vi­selve a Ma­gyar-Egyip­tomi Ba­ráti Tár­sasá­got, amely - mint egyik előző szá­munk­ban már jeleztük, szintén részt kí­vánt venni Leszja Ukrajinka ju­bi­le­uma meg­ün­neplé­sében.

 

A magas szín­vo­nalú ze­ne­számok­ról ha­ma­ro­san a ven­dé­gek be­nyo­má­sait ol­vas­hat­ják. A magunk ré­széről csak an­nyit te­szünk hozzá, hogy a promi­nens uk­rajnai ven­dég­művé­szek, Mari­anna Laba, a Lvovi Állami Fil­har­mónia szóló énekes­nője és Nyina Matvijenko ér­de­mes nép­mű­vész, éne­kesnő, va­la­mint az ivano-frankivszki "Harmonia Nobile" vonósegyüttes tel­je­sítmé­nye mel­lett büsz­kén em­lít­het­jük Egye­sü­le­tünk két kivá­ló­ságának, Ljahovics Anna énekes­nőnek és Gereta Natália zongora­mű­vész­nő­nek köz­remű­ködé­sét.

 

Az ün­nepi es­tet kö­vető fo­ga­dá­son több ven­dég­gel sike­rült szót válta­nunk, az ő be­nyo­má­saikból nyújtunk át egy cso­kor­rá­valót.

 

Mikola Laba, Ma­ri­anna Laba édesapja minden atyai vis­sza­fogott­sága el­le­nére sem tudta el­fojtani boldog moso­lyát, mi­kor az Er­dei Ének ope­ra­ári­ája után fel­harsant a taps.

- Meg volt elé­gedve a lá­nyá­val? - kér­deztük ké­sőbb, a Szék­ház zsi­bongó előcsar­no­ká­ban.

 

- Mari­anna mindig fegyel­mezett és szi­gorú volt a munká­ban. Nos, úgy gon­do­lom, a ki­tartó igyeke­zet és hát a te­hetség - előbb-utóbb meg­hozza a gyü­mölcsét.

 

Mikola Laba tisztelet­re­méltó  zenei múltra te­kint vis­sza, hi­szen évti­ze­dekig a Huszt-i zene­is­kola ve­zető pe­dagó­gusa volt. Így szak­sze­rűen mél­tatta a műsor többi ze­ne­szá­mát is, külö­nö­sen a "Harmonia Nobile" együttes ki­mun­kált összjáté­kát és át­élt zenei tolmá­csolását, amiben nagy ré­sze volt az együt­tes ve­zetőjé­nek, Oleg Gereta ér­de­mes mű­vész­nek .

 

 

Bozóki Lászlóné már má­so­dízben láto­ga­tott el zenés-iro­dalmi estje­inkre.

- Már az első is megra­ga­dott. Nagy­szerű mű­vé­szeik van­nak. Örülök, hogy ma­gya­rul is hallhat­tam en­nek a cso­dá­latos köl­tő­nőnek a ver­seit. Most tudtam meg, hogy az Egye­sü­let kiadott egy két­nyelvű Ukrajinka-köte­tet, fel­tétle­nül sze­ret­ném meg­venni...

 

- 30 éve élek Ma­gya­ror­szá­gon, - mondja Laczkó Natá­lia, - sok mű­so­ros es­tet lát­tam, ami­óta a MUKE meg­ala­kult, de ilyen él­mény­ben, mint a mai, nem volt részem. Matvijenko ma­dár­dala egye­ne­sen el­vará­zsolt...

- Erre a zenés mű­sorra so­káig fo­gok em­lékezni. A három szemi­na­rista éne­kére, a ko­moly­zene mű­vé­szei­nek pro­dukció­ira. Matvijenko népi dalolása, úgy gon­do­lom, a csúcs eb­ben a mű­faj­ban, a vonósegyüttes éteri szárnya­lása pe­dig szinte az egekbe emelt, - lelken­dezik Alla Alpar, aki Takpak városá­ból ve­tődött a műso­ros estre.

 

 

- Nekem kü­lönö­sen Kor­má­nyos Olexandra elő­adásmo­dora tet­szett, - mondja Galgóczy Ist­ván, a Ma­gyar-Egyip­tom Ba­ráti Tár­saság tagja, - mivel nálunk Jászai Mari és Odry Ár­pád óta ki­veszett a klasszi­kus sza­való stí­lus. És mint az arab nyelv ta­nára, azt sem hagyha­tom szó nélkül, hogy most hang­zott el a vilá­gon elő­ször Leszja Ukrajinka egyik leg­szebb egyip­tomi verse arab nyelven...

 

A Hromada tudó­sítói:

Dobra Ilona

Muzicsuk Nadia

Zsmil Arszen