TÁRSADALMI KILÁTÓ MAGYARORSZÁGI UKRÁNSÁG KRÓNIKÁJA TÖRTÉNELEM
TUDOMÁNY HAGYOMÁNY UKRÁN KONYHA RECEPTJEI ARCHÍVUM
Moszkvai szemmel
 

Moszkvai szemmel
 
 „…A Kreml hisztériája az Önök győzelme. Ukrajna
 mindörökre távozik, s ők csak annyit tehetnek,
 hogy sót hintenek a farka nyomába”.

 
 Felkértük az orosz politikai élet két tekintélyes személyiségét, Borisz NYEMCOVOT, a Jobboldali Erők Szövetségének elnökét és Valéria NOVODVORSZKAJÁT, a Demokratikus Szövetség elnökét, osszák meg velünk gondolataikat az ukrajnai narancssárga forradalomról.
 
 - Az oroszországi újságokból és tv-adásokból az egyszerű ukrán emberek azt szűrhetik le, hogy egész Oroszország ellenzi mindazt, ami mostanság Ukrajnában történik. Valóban így van?
 Borisz Nyemcov: Ez az előítélet elsősorban a hivatalos hatalomra jellemző, ami nagyon is helytelen, mert az ilyen politika hosszú távon feltétlenül kedvezőtlen hatással lesz kapcsolatainkra. A reagálás oka lehet, hogy Putyin önhitten úgy gondolta, képes rákényszeríteni a saját álláspontját mind az orosz, mind pedig az ukrán népre. Meg volt győződve arról, hogy az orosz elnök tekintélye akkora Ukrajnában, hogy az ukránok feltétel nélkül elfogadják a véleményét. Putyinnak, természetesen, kellemetlen meglepetést okozott az a tény, hogy a nép akkora erőt képvisel, amivel számolni kell. Az orosz uralkodó számára újdonságot jelentett, hogy emberek milliói szálltak síkra a szabadságukért és az igazsághoz való jogukért. Putyin csapata azonban nem vont le semmilyen következtetéseket sem az ukrajnai eseményekből.
 Valéria Novodvorszkaja: Mit is várhatnak egy birodalomtól? Államunk demokratikus erői egyértelműen pozitívan és lelkesítő példaként értékelik a narancssárga forradalmat. Az már más kérdés, hogy ezek a demokraták nem képesek hasonló tettekre. Nem tudok olyanról, hogy a Putyin-ellenes erők közül bárki is – a vörösökön kívül – szembe fordult volna Juscsenkóval, illetve támogatta volna Janukovicsot. A JESZ, a Jabloko, és persze mi, a Demokratikus Szövetség egyértelműen támogatjuk mindazt, ami önöknél történik.
 A hivatalos Oroszország bizonyára csikorgatja a fogait, krokodilkönnyeket hullajt, a haját tépi, de tisztában van a Kreml ideológusának, Pavlovszkijnak a nyilatkozatában megfogalmazott realitással, miszerint „Ukrajnát már elvesztettük, most már arra kell figyelnünk, nehogy a narancssárga járvány átterjedjen Oroszországra is”. Éppen december 10-én, az Alkotmány Napján mi, demokraták tartottunk „narancssárga” nagygyűlést a Puskin szobor előtt. Mindenki narancssárgában, kezében egy-egy naranccsal tett hitet az ukrán forradalom mellett.
 - Miért öltöztek narancssárgába? Ez most a politikai divat? Egyébként elképzelhető, hogy beigazolódhatnak a Kreml félelmei, és a narancssárga forradalom esetleg átterjedhet más FÁK tagállamokra, így Oroszországra is?
 V. N.: Hogy miért narancssárgában? Mert ezzel támogatjuk Ukrajnát és megmutatjuk a saját választásunkat is. A forradalom exportjában nem hiszek. Egyelőre nem kell ezzel számolni. Hiszen minálunk egyszerre van jelen a rablelkű nép, a rettegés, a Kreml és a kommunisták közt vergődő, teljesen felkészületlen ellenzék és a hatalom, amely képes maradéktalanul kézben tartani a népet, s amelynek egyáltalán nem hiányzik a szabadság. A birodalmakban ez mindig nagyon összetett dolog. Az egykori gyarmatokon sokkal gyorsabban jelenik meg a szabadságvágy. És arról se feledkezzenek meg, hogy Nyugat-Ukrajna 1954-ig fegyverrel a kézben szegült szembe az NKVD-vel. A nyugati országrész húzta ki Ukrajnát a gödörből. Eszményeik átterjedtek az állam központi és keleti területeire is. Ukrajna orosz- és kommunista-ellenes alapokon formálódott. Oroszországban egyszerűen nincs meg ez az alap. Itt a sötétség az úr. Csupán egy fojtogatott abszolút kisebbség mer tiltakozni, az üzleti világ térden csúszik a hatalom előtt, és nálunk egyáltalán nincsenek új emberek a vezetésben. Nálunk a régi nómenklatúra és a titkosrendőrség káderei vannak hatalmon. Elmondhatjuk, hogy Oroszország egyre jobban hasonlít egy koncentrációs táborhoz, csak a körben felállított őrtornyok hiányzanak.
 B.Ny.: Szeretném önöket emlékeztetni már csak majdnem elnökük könyvére, amelynek az a címe, hogy Ukrajna nem Oroszország. Igazat mond, ami nagy ritkaság. Komolyra fordítva a szót, az önök elnökéből már mindenkinek elege van, a miénk népszerűségi mutatója pedig 70%. Az önök népe az utcára vonult, mert megunta Kucsmát, és a választási csalások csak az utolsó cseppek voltak a pohárban. Ami a csalásokat illeti, nálunk sem volt másképpen, mint önöknél, a különbség csupán annyi, hogy az orosz nép még nem unt rá Putyinra. Ő mindössze öt éve van hatalmon. Az önök elnöke pedig tíz esztendeje. A Putyinnal szembeni bizalmatlanság is halmozódik, de ez egy lineáris folyamat.
 Egyébként a Kreml geopolitikai befolyásáról alkotott elképzelések erősen eltúlzottak. A posztszovjet térségben mindenhol vereséget szenved. A demokrácia támogatása helyett folyamatosan a diktátorokkal és korrupt politikusokkal próbál megállapodni. Ez helytelen. Az ilyen külpolitika kérész életű és minden hatékonyságot nélkülöz.
 - És mi lehet az oka annak, hogy Oroszországban csak a kisebbség tiltakozik?
 V. N.: Nem véletlenül kerültek hatalomra a csekisták. A nép akarta őket. Az a nép, amely nagyon kényelmetlenül érezte magát az egykori helyzetének elvesztése után. Ma nincs kit elnyomni, nincs kit kigúnyolni, nincs többé a szuperhatalom, el kell kezdeni dolgozni. Ennek a népnek mindez nem nagyon tetszett. Szerette volna feltámasztani a Szovjetuniót. A lakosság pedig megkapta a csekistáktól mindazt, amire vágyott: vért Csecsenföldön, a kezdődő elszigetelődést, a Nyugattal szembeni hidegháborút, a tudósok perbefogását, az üzleti élet „kuláktalanítását” – mindezt a nép „kívánságára”. Ezek után hogyan is gondolhatnánk tömeges tiltakozó megmozdulásokra?
 - Ön említette Pavlovszkij kijelentését „Ukrajna elvesztéséről”. Ön szerint a Kreml miért nem számolt az ukrajnai forradalom lehetőségével?
 B. Ny.: Tudják, ők mélységesen cinikusak és megvetik az embereket, odahaza és a határokon túl egyaránt. Nem hitték, hogy az emberek kimennek az utcára. Egyébként az önök vezérei sem gondolták.
 V. N.: Vezéreink valóban nem gondoltak erre. Hiszen rabokon kívül soha senki mást nem láttak. Elfelejtették, hogy vannak szabad emberek, és azt hitték, hogy önök is csak ugyanolyan „szovkák” (A szovjet embertípus gúnyos elnevezése.), akik mindent – a csalásokat, Janukovicsot, az állampolgári jogok megcsúfolását – bevesznek. Magukból, a saját meggyőződésükből indultak ki. Ezért volt a Kreml számára újdonság, hogy önök már európai állam. Nem számítottak erre, ezért e dühkitörés. Meggyőződésem, hogy a Kreml hisztériája az önök győzelme. Ukrajna mindörökre távozik, s ők csak annyit tehetnek, hogy sót hintenek a farka nyomába.
 
 Oleg Sztecisin

 
Másodközlés esetén hivatkozzon a HROMADA - ra