TÁRSADALMI KILÁTÓ MAGYARORSZÁGI UKRÁNSÁG KRÓNIKÁJA TÖRTÉNELEM
IRODALOM UKRÁN KONYHA RECEPTJEI ARCHÍVUM
Kedves Olvasók!
Jegyzet
Mályvák két világ mezsgyéjén
A létezés mélységeiből az irodalom csúcsaira
Mályvák két világ mezsgyéjén
 
Amikor a Mályvák a vásznon című verseskötet szerkesztése során újraolvastam Valentina Zincsenko verseit, újfent meggyőződhettem a zseniális ukrán prózaíró, Hrihor Tyutyunnik axiómájának igazságtartalmáról, amelyik így szól: „A tehetségnek nincs titka, az örök titok a szerelem”. És valóban, az ellentétes – nemzeti és egyetemes, egyéni és közösségi – érzéseket a költőnő nem mindennapi érzékenységgel vetíti ki a szülőföld iránti olthatatlan szeretetre és a hazán túli világra: úgy öleli kitárulkozó és szerető szívéhez a világ teljességét, mint egy kisgyermeket. Megismervén A melegség csokra, a Gyermekkorom kányafája és a Mályvák a vásznon című kötetek tartalmát, meggyőződhetünk arról, hogy a költő stílusát a leginkább a felfokozott érzelemvilág, a képi paletta telítettsége jellemzi.
 Véleményem szerint a Mályvák a vásznon kötet szerzőjének legnagyobb kincse a harmonikus, lelki egységet sugárzó, kortárs lírai hős költői portréja. Az első látásra szerény terjedelmű kötetben közölt versek sorai között teljes nagyságában jelenik meg a távoli Haza, a szeretett nép. Valentina Zincsenko megfogalmazásában ez egy másik ukrán költőóriás, Vaszil Szimonenko ars poeticáját idézi: „… az egyszerű ember a legösszetettebb”. Úgy tűnhet, hogy az ukrán falut megjelenítő jelképrendszer, az állandóan jelenlévő füzek, topolyák, kányafák, mályvák, árvácskák úgy peregnek a szemünk előtt, mint a történelem homokszemei az ujjaink közül. A történelem szereplői, a földmíves nagyapák, dédapák azonban halhatatlanok. A költőnő igyekszik, mégpedig nagy mesterségbeli tudással és kifinomult lélekrajzzal megörökíteni patriarchális portréjukat (Nagyapáim, Az elhagyott ház, Írok neked, mama). A szerző személyes sorsa genetikai kódjának megfejtése során felismeri az idősebb és fiatalabb nemzedékek közötti szoros kötelékeket, és lelkes szavakkal ír ezekről az elszakíthatatlan szálakról.
 Az ukrán irodalom feledhetetlen emlékű tisztelője és népszerűsítője, Grigássy Éva mondta Valentina Zincsenkóról, hogy a fiatal költőnő két világ határmezsgyéjén él és alkot, megpróbálja felmutatni és értékelni a kettős horizontot. Műveiben a honvágy szorosan kötődik a jelen valóságához, a magyar közeg kultúrájához. Kétségkívül nem könnyű feladat egységbe foglalni e két világot, de a megoldás minden bizonnyal hozzájárul a költőnő szellemi kiteljesedéséhez. A magyar olvasók Grigássy Éva kitűnő fordításában olvashatják Valentina Zincsenko néhány költeményét.
 

 Vaszil Kuhta
 
 
Másodközlés esetén hivatkozzon a HROMADA - ra