TÁRSADALMI KILÁTÓ MAGYARORSZÁGI UKRÁNSÁG KRÓNIKÁJA TÖRTÉNELEM
IRODALOM UKRÁN KONYHA RECEPTJEI ARCHÍVUM
A szabadságért harcoltak
Figyelmeztető jelzések
Baturin dicsősége és tragédiája
A szabadságért harcoltak
 
 Az UNSZ-UNH valóságos tevékenységének feltárására alakult, történészekből álló munkacsoport 1997 őszén látott munkához Sztanyiszláv Kulcsickij professzor vezetésével. – A munkacsoport nemcsak a kétségbevonhatatlan tények feltárására és elemzésére koncentrált – mondta a professzor. – Fő célunk az volt, hogy tárgyilagos tényanyagot bocsássunk az illetékesek és a széles közvélemény rendelkezésére, lehetővé téve számukra az önálló véleményalkotást. A tudósok évekig kutattak ukrajnai, oroszországi és lengyelországi levéltárakban.
 A kommunista propagandának köszönhetően a leginkább elterjedt közhely szerint az ukrán nacionalisták együttműködtek a németekkel, és gaztetteket követtek el a saját népük ellen, ezért elkerülhetetlen az eseményekkel kapcsolatos történelmi igazság megismerése.
 A német-orosz háború kezdetén a forradalmi beállítottságú UNH egyértelműen síkra szállt az ukrán függetlenedés mellett. A nacionalisták – a német hivatalnokok hozzájárulás nélkül – megteremtették a saját közigazgatásukat a nyugati megyék 187 járásában (a kétszázból) és a Jobbparti Ukrajna 26 járásában. Megyei közigazgatási hivatalokat hoztak létre Ternopolban, Lvovban, Rovnóban, Drohobicsban, Sztaniszlávban és Luckban.
 Figyelmet érdemelnek a történészek következtetései az ukrán nacionalista fegyveres osztagok tevékenységéről is, mert a velük kapcsolatos tényeket torzította el a leginkább a kommunista propaganda.
 „Június 30-ra virradó éjszaka a Nahtigál zászlóalj bevonult a Vörös Hadsereg által hátrahagyott Lvovba, és délig elfoglalta a város összes stratégiai pontját, többek közt a rádiót. Jaroszláv Sztecko parancsnok-helyettes június 30-án este felolvasta a lvovi rádióban Ukrajna újjászülető függetlenségéről szóló nyilatkozatát. Amikor a németek letartóztatták az UNSZ vezetőit, a népfelkelő osztagok parancsnokai tiltakoztak, és követelték Bandera, Sztecko és mások szabadon bocsátását. Egyebek mellett „a zászlóaljat feloszlatták, a katonákat pedig letartóztatták”. Suhevics, aki ekkor éppen szabadságát töltötte, illegalitásba vonult.
 Feltétlenül meg kell említeni, mennyire volt érintett a Nahtigál alakulat a lvovi lengyel és zsidó értelmiség képviselőinek 1941. július 3-4-én történt kivégzésében. A kérdést 1946. február 15-én és augusztus 30-án tárgyalták a Nürnbergi per keretében. A beszámolót Rugyenko orosz főügyész tartotta, de a vétkeseket nem tudta név szerint megnevezni… A hamburgi ügyészség 1966-ban, a lengyel kormány kérésére új vizsgálatot indított a lvovi lengyel állampolgárok 1941. július 3-4-én történt kivégzése ügyében. Ebben az eljárásban bizonyítást nyert, hogy a bűncselekményt Schenhart SS-parancsnok utasítására követték el.
 Tehát, az ukrán nacionalistákat ért vádak alaptalannak bizonyultak. „Az ukrán nacionalistákat nem sikerült összefüggésbe hozni a német alakulatok által elkövetett gaztettekben való bűnrészességgel”.
 A tényeket elemző és példákkal alátámasztó történészek érvekkel bizonyították, hogy „a kollaborációs vádak már csak azért sem állják meg a helyüket, mert a kollaboráláshoz két fél – a hatalmon lévő és az alávetett – együttműködése szükségeltetik. Amennyiben azonban az egyik fél hiányzik a képből, szó sem lehet kollaborálásról. Sem a nacionalisták nem mutattak hajlandóságot a behódolásra, sem a nácik nem ismerték el az „alávetett oldal” létezését”.
 Feltétlenül idéznünk kell egy beszédes történelmi dokumentumból, amelyet a kötet szerzői tettek közzé: „Szeptember 15-én a biztonsági rendőrség és az ukrajnai német parancsnokság a következőket jelentette Berlinbe: a nyugat-ukrajnai Bandera csoport tevékenysége egyre nagyobb károkat okoz Ukrajna más járásaiban is. Olyan nacionalista politikai eszméket terjesztenek, amelyekre korábban egyáltalán nem volt fogadókészség. Ezek az eszmék nagymértékben veszélyeztetik a jelenlegi és jövőbeni német érdekeket”. Ez év november 25-én a német titkosszolgálatok közzétettek egy terjedelmes utasításcsomagot, amelyben többek közt kiemelték: „cáfolhatatlan bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy Bandera mozgalma felkelést készít elő Ukrajna német birodalmi tartományban, amelynek célja a független Ukrajna kikiáltása. Bandera mozgalmának minden aktivistáját haladéktalanul őrizetbe kell venni, és alapos vallatást követően titokban – mint rablókat – ki kell végezni”. Kommentár nélkül szeretnénk felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a jelzett dátumok önmagukban is tanúsítják: a nacionalisták és a németek közötti konfliktushelyzet már a háború kezdeti szakaszában kialakult, akkor, amikor a német csapatok egymás után aratták győzelmeiket minden frontszakaszon. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy az UNSZ sohasem kötötte németellenes álláspontját az aktuális harctéri helyzethez, mindvégig hű maradt az ukrán nemzeti érdekek megalkuvás nélküli képviseletéhez.
 Az UNH tevékenységét taglalva, a szerzők arra a megalapozott következtetésre jutottak, hogy „az UNH tényleges ereje nem tagjainak létszámában rejlett. A lakosság támogatására és az UNSZ kiterjedt, mélyen konspiratív szervező tevékenységére épült”.
 A történészek azt állítják, hogy „a nacionalisták számára partizánharc az ukrán nép fegyveres önvédelmének megnyilvánulása volt a megszállt területeken. Céljuk a hátország védelme és az erőgyűjtés volt arra az esetre, hogy a megfelelő pillanatban fegyveres felkelést robbantsanak ki…”
 A kutatók emlékeztetnek arra, hogy „1943 nyarán a Voliny-Pogyiljai német főparancsnokság harckocsikkal és repülőgépekkel kiterjedt támadásokat indított a lázadók ellen. Az akciók sikertelensége arra késztette a német vezetést, hogy megismételje a támadást, de így sem tudták szétverni a hátországban tevékenykedő népfelkelőket. Ekkor a németek hatalmas propaganda-kampányba kezdtek, és a bolsevikokkal való kollaborálással vádolták meg az ellenállókat. Wechter galíciai német helytartó 1943. február 15-én kelt, az ukrán néphez intézett felhívásában azzal vádolta a népfelkelőket, hogy szövetséget kötöttek a bolsevikokkal és elárulták nemzetüket”. Tehát, mind a náci, mind pedig a bolsevik propaganda az ellenség bérencének tüntette fel az ukrán nacionalistákat, pedig a valóság az, hogy „a népfelkelő sereg létrejöttével az ukrán nacionalista ellenállók ténylegesen hadviselő féllé váltak”. Összegezve a tényeket: az ukrán nacionalisták és ellenállók célja a független ukrán állam megteremtése volt. Az ehhez vezető utat pedig az adott körülmények jelölték ki.
 
Másodközlés esetén hivatkozzon a HROMADA - ra