MAGYARORSZÁGI UKRÁNSÁG KRÓNIKÁJA TÁRSADALMI KILÁTÓ  
TÖRTÉNELEM UKRÁN KONYHA RECEPTJEI ARCHÍVUM
Az újpesti ukránok hetedik Vízkeresztje
Ukrán Karácsony Budapesten
Ukrán kulturális központ Várpalotán
Az újpesti ukránok hetedik Vízkeresztje
foto

Január 19-én közel másfélszáz újpesti ukrán magyar barátaival közösen ünnepelte az egyik legnagyobb keresztény ünnepet, a Vízkeresztet. Ladányi Erzsébet, az újpesti ukrán önkormányzat elnöke köszöntötte a vendégeket, majd röviden összefoglalta az ünnep lényegét. Felidézte, hogy Jézust 30 éves korában keresztelte meg a Jordán folyóban Keresztelő Szent János, aki a pusztában élt, s akit a hívők prófétának tekintettek. A Megváltónak nem volt semmilyen bűne sem, csak isten akaratát hajtotta végre a Földön, a keresztelés mégis az emberi bűnbánat külső megnyilvánulása volt. Jézus példát adott arra, milyen út vezet Istenhez.
Erzsébet asszony utalt arra, hogy az ukránok az ateista múlt évtizedei és Krisztus egyházának tilalma után térnek vissza hagyományaikhoz. Nemcsak gondolataikban és imáikban, hanem ősi szokásaik és hagyományaik felelevenítésében is. Ehhez nyújtott segítséget Puskás László atya szentbeszéde és imája.
Puskás László, akinek felmenői több nemzedéken át szolgálták a görög katolikus egyházat, kitért az ünnep jelentőségére. A korai kereszténység korában a Karácsonnyal együtt ünnepelték, s csak később, fontosságának kihangsúlyozása céljából jelölt ki az egyház egy külön napot. A keresztény kánonok szerint ezen a napon az Úr három alakban – Atya, Fiú, Szentlélek – jelent meg az emberek előtt. Azok, akik ezen a napon Jézussal együtt részesültek a keresztségben, láthatták, miként ereszkedik alá az égből galamb képében a Szentlélek.
Régóta tudjuk, hogy Vízkereszt idején a víz rendkívüli, gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, és ez a hatás csak erősödik a víz felett elmondott ima révén. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a szentelt víz egy életre megszabadít a bűntől hívőt és hitetlent. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy keresztény mivoltunk nagyobb felelősséggel jár, minthogy részt veszünk valamilyen szertartásban. A kereszténység lényege elsősorban abban áll, hogy megbánjuk az életünk során embertársaink ellen elkövetett bűneinket: ha megbántottuk szeretteinket, irigykedtünk rájuk, sokáig hordoztuk a szívünkben a gyűlöletet irántuk, kísérletet sem téve a megbocsátásra, kitértünk a jótettek elől, megfeledkeztünk fiúi, leányi, apai és anyai kötelezettségeinkről, kétségbe estünk az életünkben előforduló kudarcok miatt, feledve, hogy mindezek mögött a Teremtő szándéka áll. Pedig amikor magunkra maradunk önmagunkkal, nagyon jól érzékeljük erkölcsi vétségeinket, és nagyon szilárdan elhatározzuk, hogy véget vetünk a lelki bomlásnak. Ekkor úrrá lesz rajtunk a bűnbánat – görögül „metanoa” – és egész valónk 180 fokos fordulaton megy át. Egyébként az ember nemcsak akkor vétkezik, amikor szándékosan törekszik a gazdagságra, kegyetlenül kizsákmányolja embertársát, irigykedik rájuk, nem segít nekik a bajban, nem becsüli meg korábbi érdemeiket, vagy amikor megszegi a Tízparancsolat valamelyik parancsolatát. Legalább ekkora véteknek számít az is, ha valaki rendkívüli embernek, nagyon okosnak, tehetségesnek, tisztességesnek, határozottnak és elvhűnek tekinti magát, mert a lelki atyák ezt egyetlen szóval – önhittség – jelölik. Ez a tulajdonságunk már életünkben fájdalmat okoz nekünk, és sok gondot okoz a családunknak, szeretteinknek, utódainknak. Az emberiség nagyon hosszú és fájdalmas utat tett meg a kereszténységig, de még Krisztus születése után 2008 esztendővel sincs tisztában a hit alaptételeivel, bár jár templomba, és rendszeresen imádkozik.
Helyesen jegyezte meg Puskás László atya, hogy a liturgián való jelenlétet semmiképpen sem tekinthetjük szórakoztató show-nak vagy színielőadásnak, mert az istentiszteleten a nyáj és a pásztor között létre kell jönnie a külső és belső kapcsolatnak, mert a hívő ember csak ebben az esetben kerülhet közelebb az örök igazság megértéséhez és lelkének megmentéséhez.
Valóban hálásak vagyunk az újpesti ukrán önkormányzatnak, hogy rendezvényeire sűrűn hív meg papokat, akik minden egyes alkalommal emlékeztetnek bennünket az emberi lét lényegére, Isten, a család, a nemzet és a nekünk otthont adó ország szeretetére tanítanak bennünket. Hartyányi Jaroszláva, az Ukrán Országos Önkormányzat és az Ukránok Európai Kongresszusának elnöke köszönetet mondott az újpestieknek, hogy évek óta őrzik az ukrán hagyományokat, hiszen egy közösség ereje éppen a szokások őrzésében rejlik.
Belán Beatrix, a IV. kerület polgármester-helyettese a Polgármesteri Hivatal nevében köszöntötte a vendégeket, és kitért arra, hogy a kerületben élő kisebbségek csodálatos nemzeti kulturkincs birtokosai, és hozzájárulnak a kerület kulturális palettájának színesítéséhez.
A hivatalos köszöntők után a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület Berehinya női kara lépett színpadra, utánuk a Bernáth házaspár – Ferenc és Viktória – következett. A hivatásos muzsikusok és zenepedagógusok Bach műveinek részleteit, Anatolij Sevcsenko kortársa ukrán zeneszerző Kárpáti rapszódia című darabját, külföldi és hazai szerzők gitárra írt balladáit adták elő. Bernáth Viktória, aki egyébként egy saját szerzeményét is elénekelte, nemrég elnyerte a Legjobb hangversenymester címet.
Ezt követően a vendégeket terített asztal várta, amely roskadozott a hagyományos és új ukrán konyhaművészet remekeitől. A legnagyobb népszerűségnek változatlanul az ukrán „kutya”, a töltött káposzta, a vareniki (krumplis derelye különféle töltelékkel) és a sütemények örvendtek.


Ploszkina Vaszil
 
Másodközlés esetén hivatkozzon a HROMADA - ra